Születtem volna magasnak inkább... Nyilván nem lenne fenékig tejfel, közel háromméteresen gyakran meggyűlne a bajom egy apró világgal, de legalább nem kellene mindig berogyasztott térdekkel járnom, és talán kevesebb törpe ugrálna folyamatosan körülöttem, hogy énvagyokamagasabb, énvagyokamagasabb, énénén!
Persze állandóan beverném a fejem, beszorulnék mindenféle ajtókba, és néha összetörne alattam egy-egy szék, de legalább nem néznének rám csodálkozva, hogy nahát, más simán befér, te miért képzeled, hogy más vagy? Nyilvánvaló lenne, miért vagyok boldogtalan egy világban, ahova tévedésből kerültem, és ahol legfeljebb málhásszamárnak vagy darunak vagyok alkalmas. Nyilvánvaló lenne, miért látom máshogy a világot, mint aki bő méterrel lejjebb hordja a szemét.
Tudok róla, hogy nem vagyok egyedül. Tudom, hogy több ezren kellene lennünk, akár csak ebben a pici országban is. Gyanítom, hogy sokan közülünk inkább feladták, és vagy lefaragtak a lábukból, hogy a gólyalábas törpék békén hagyják őket végre, vagy elmentek a hegyekbe, és kerestek egy nekik való barlangot.
